Látnivalók

Vértesacsa

Acsa falu halmazfaluból kialakított többutcás szalagtelepülés a Mezőföld északi részén. A Vértes hegységre utaló Vértes jelző a 20. század elején járult Acsa helységnévhez megkülönböztetésül más Acsa nevű falvaktól. A község központi belterülete (213 ha) a vértesacsai völgyben fekszik 161 méter tengerszint feletti magasságban. Területe (3619 ha) völgyekkel sűrűn felszabdalt löszborította eróziós dombság.

A község északi részén neolitikus és bronzkori falvak álltak. A Lápitói részből 3. századi sírkő és 4. századi római kori temető került elő. A Körtvélyeslápi dűlőben 3-4. századi római és 6-7. századi avar kori sírokat tártak fel. Az Ady Endre utcában 7-8. századi avar kori temető volt, ugyanitt késő középkori, földbe ásott hombárokat találtak.

A falu első említése 1330-ból való. Legrégebbi ismert pecsétje 1676-ból származik. Vértesacsát egy időben nemesi családok birtokolták, majd 1543 után a török közigazgatás része lett, lakói egyre jobban elszegényedtek. 1715-ben meggyilkolták az új birtokost, Újvári Imrét; minek következtében a lakók jogaikat elvesztették, majd örökös szolgaságra ítéltettek. Ezen eseményeket követően lakosságcsere ment végbe Acsán, melynek során az elmenekültek helyére 32 német parasztcsalád költözött. 1816-tól a falu -mely ekkor József nádor birtoka volt- erőteljesen fejlődni kezdett. 1898-ban épült ki a Bicske- Székesfehérvár vasútvonal, mely az elvándorlásban nyújtott segítséget. A helyi lakosok pedig több egyesületet, önképzőkört, gazdaszövetséget hívtak életre.

Római katolikus temploma (mai nevén Szent Kereszt feltalálása templom) a korábbi gótikus templom alapjaira épült a 18. században. Ugyanakkor készült a főoltár és a szószék a pálos rend műhelyében. A református temploma 1838-ban épült. A második világháború Vértesacsát sem kerülte el. 1944. március 19. és december 23. között tartózkodott a faluban a német katonaság. A háborút követően megkezdődött a lakosságcsere.

1948 nyarának végén mezőgazdasági termelő szakcsoport alakult, a kezdeményező 7 főnek mindössze volt három lova, két tehene, egy borjúja és egy szekere. Ebből nőtte ki magát később a termelőszövetkezet, mely 8 évig a falu első mezőgazdasági nagyüzeme lett.

A településen megszüntetett vasútvonal szerepel Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott... című könyvében, ahol riportot készített a vértesacsai pályamesterrel. Vértesacsán az utolsó vonat 1987-ben járt egy filmforgatás alkalmából...